A CITROM DÍJ
Kinevetni magunkat - is tanulás
Néha, egy egy készületlen vagy elhamarokodott mondat is lehet olyan, hogy a dolgozat javításánál mi oktatók lefagyunk,
vonyítunk, vinnyogva verjük a fejünk az asztalba, kényszeresen röhögnénk, vagy csak némán ráfekszünk az asztalra, mint aki épp most halt meg...
Elhatároztam, úgy 2005 környékén, hogy ezt az idegzsibbasztást nem tartom meg magamnak - kiválogattam a legnagyobb bakikat és
kitettem közszemlére, a "ti írtátok" - rovathoz hasonlóan, nyomtatott lapokon akasztottam ki az ajtóm elé. A mögöttes az volt, hogy ha látjuk,
mi számít ordító hibának, az visszatartó erő lesz mások számára később ilyet leírni.
A dolog jobban sült el, mint vártam: a hallgatók egyre nagyobb csoportjai gyűltek szünetekben az ajtó
elé, bentről meg-megmosolyogtam a fel-felhördülő kaján sakáli vihogásokat. A következő félévben, már jöttek a kérdések, mikor, hol lesz kitéve a következő gyűjtemény.
Néhány évig aztán volt is, de később a doktori miatt felhagytam idő híján a gyűjtögetésből. Utólag is mosolygom milyen jókat derültek a hallgatók
az akadémiai megnyílvánulásokon, de egyfajta feladvány is volt mind, hogy mi az a groteszk dolog, amin a többiek jót derülnek - tulajdonképpen át is beszélték a hiba
jellegét és együtt derültek tovább (de, végül is foglalkoztak ebben a formában is kicsit a szakmával).
Ez hát az indíttatása ennek az aloldalnak, remélem tudok némi derűt csalni a sokszor elcsigázott szemekbe :).
Kis hangulatcsináló vidi - TELJES KÉPERNYŐ JAVASOLT
Jobbra találhatók a PDF-ekbe szedett archívumok :).